Elemi ösztön űzött-hajtott, nagyon akartalak,
Ősi vágy zengett a véremben: méhembe kívántalak:
Hogy első ágyként, testemben ringathassalak,
Vérem cseppjével etesselek, jól tarthassalak,
Olyan nagyon vágytam rád, édes kisfiam.

Hónapról-hónapra sóvárogva vártalak,
S ujjongott a szívem-lelkem, mikor megtudtalak.
Örömtől könnyű lábbal, nem teherként hordtalak,
Gondolatban bőrömön át is simogattalak.
Olyan nagyon vágytam rád, édes kisfiam.

Vasárnap lett minden nap, mikor megkaptalak,
Mintha ez a csoda velem esett volna csak.
Büszke boldogságom nem ismert határokat,
Hálás voltam apukádnak, hogy befogadhattalak,
Nagyon-nagyon vágytam rád, édes kisfiam.