fakó lila rezignáltan rebbenő
borús kedvvel mégis ébredő
reggeli hétfő
fojtó kénkő

szürke fényben égő mocskoló
dib-dáb dib-dáb monoton
keddi nappalok
vakon vacogok

búsan bujdokoló bárgyú birka
süket kolomppal bénán kongat
délutános szerda
barnán megfagy

töklámpás falja a sült tököt
tökkelütött töketlen tökök
csönd csütörtökök
csendben őrülök

szívósan kel a Nap ötödszörre
fáradtan fut fel a pénteki égre
szombati ének
vége a hétnek

az időlétrán puskaporként pereg
(a homok talán csak nem beteg?)
vasárnap ketyeg
holnap újabb kezdet