Elaludt az idő, elbujt a tér,
Mindegy már, hogy nyár van-e vagy tél.
Életem, mint fiókban a levél,
A múlt ma sok mindenről mesél.
A vázában dália bólogat,
Tükörben a tegnap mosolya.
A papíron vakító sorokban
Bánat és öröm hagy nyomokat.
Ha anyu ma látná az arcomat,
Érezném szeme is simogat.