jóvá nem tehető szavak
törött üvegek
megperzselt életek
bolyong a megfeszíttetett

a felvillanó hajnalba
belesír a nap
feljön a nappal
üres kalappal

kormos emlékek
lesnek indulattal
dal sír a fülemben
őrzöm a hangokat

mint Anna Moszkvában
futtatom sorsomat
a gyarló emlékezet
jobb időket hirdet

kicsit tartom még
a régmúlt perceket
új telet jeleznek
varjak a kerteken

és szelet holnapra
az alkony vörös selyme
csak én meredtem bele
a tegnapi percbe

de nekem nincs ígért
ragyogás és árnyék
a féloldali fényben
űznek foszlott lények

a múlt a jövőre sújt
borongó-morongó életek
félem az untig unt
már megélt éveket