örömrügyek a csírázó
reménységben: csecsemőbőrű
szirmok között érkezel

megszépült város táncol
a tereken
megszeppent emberszag
kering hóvirág csokrok
körül
felém tartó lépteiddel együtt
hozzád repülök
ölelsz-ölellek
csókolsz-csókollak

nézlek
ma ismét szebb vagy
mint tegnap
olvadnak a nélküled-lét órái
iszkolnak a várakozással
várandós percek

várt-váratlan tavasz szédül bele
távolságevő orchideánk kelyhébe

bagoly-pár csőre
fészekmenedékünk
felcsapó-omló ritmusban
lüktetünk
egymás ereiben muzsikaként
zengünk
vezeklő én-tudatunk te-tudattá
szépül

elbújunk de itt a következő
pillanat
kezemben még tenyered
üzenete
még rám villan szemed
távozó lépteidet követem
gondolatban veled megyek
átölel tekintetem

testem helyett elringat
majd este
ágyadban hagyott
szerelmünk melege