Minden és semmi vagyok
Minden, mert valaki által megalkottattam.
És semmi a mindenhez képest.
Csak behunyom a szemem,
máris mindenhol és sehol sem vagyok
Sehol, a végtelen mélységesen
fénytelen fotonjai között - születés
előtti magányban,
és mindenhol a prekvantumok
pezsgő-zizegő érintései között.

Sziddhárta tudását vágyom -
nem, mint tanulással összeszedett
tapasztalást – hanem, mint valami
velőből jövő, nyilvánvaló, velem született,
sejtjeimbe égett, kozmikus tudást:
Így vágyom tökéletesen megélni a
Jelent.

Megélni, mint a folyó, mely egyszerre
kis csurgó, fenn a hegyen és dörgő
folyam, lenn az óceánnál, miközben,
a falu szélén Sziddhárta lábát mossa.

Mindhárom ő.
Mégis…
Nem űzi a tegnapot,
nem firtatja a holnapot.
Csak éli szelíden, kristály tisztán és
hordalékot összeszedve, koszos habbal a hátán
a Jelent.