Nyári álom gördül a párnámon
Forró júliusi délutánon.
Homlokomon izzadság kristályok,
Sós ízük megül bőrömön, számon.

Leráznám agyamról nyomasztását:
Apró lidérc, kobold, manó szállt rám.
Köde némán fojtogat a párnán,
El nem érem az illékony párát.

A lázas szél növények közt tombol,
Ha hozzám ér felfordul a gyomrom,
A hőség most már hasamon horkol.

Szempillámon harmat cseppje szédül –
Kiket láttam én itt ma vendégül?
Kobold és manó eltűnik végül.